A holográfiát egy Amerikában dolgozó, magyar származású angol állampolgár, Gábor Dénes találta fel 1947-ben. Ezzel a képek rögzítésének egy olyan módját fedezte fel, ami több információ visszaadását tette lehetővé, mint bármelyik addig ismert eljárás. A korábbi képfajták síkbeli vetületek voltak, a holográf azonban valós térhatást mutat, a szem megtévesztésére építve. Tizenhat esztendeig lapult a módszer szakmai folyóiratokban, ám végül 1971-ben Gábor Dénes a holográfia kidolgozásáért fizikai Nobel-díjat kapott.
A találmány koherens, interferálni képes hullámkötegekből álló fény alkalmazásán alapul. Ezekkel világítja meg a tárgyat, amelyek egy - ugyanabból a fénynyalábból származó - fénysugárral találkoznak. Az így keletkező interferáló hullámképet fényképészeti úton rögzítik, majd vetítéskor újra koherens fénnyel világítják meg. A megfelelő világítás hatására a kép rekonstruálja a tárolt információt.
A holográf egyébként nemcsak leképezés, de információtárolás is, és olyan, fény hatására működő rendszer, ami nemcsak az atommag belső leképezésére alkalmas, de az agy modellezésére, és betű, szöveg felismerésére, illetve fordítására is.