Kevés olyan találmány létezik, amely annyira ismert és szinte mindennapi használati tárggyá vált, mint a gyufa, jóllehet a gázgyújtók és az elektromos gyújtók korában már kissé háttérbe szorult. Feltalálója, pontosabban továbbfejlesztője és véglegesítője Irinyi János volt.
A zajtalan és robbanásmentes biztonsági gyufát 1836-ban, még vegyészhallgató korában szabadalmaztatta. Professzora, Meissner Pál egyik sikertelen kísérlete gondolkodtatta el, és a kálium-klorátot ólom-peroxiddal cserélte fel. A foszfort meleg vízben oldotta fel, majd a kicsapódott foszforszemcséket ólom-szulfiddal és gumiarábikummal elegyítette. A fenyőfa gyufaszálak fejét a képlékeny masszába mártogatta, majd hagyta keményre száradni. Találmányát és a gyártási jogokat eladta Rómer István bécsi gyógyszerésznek, aki az Irinyi-féle biztonsági gyufa gyártásán meggazdagodott, míg Irinyi szegénységben halt meg 1895-ben.